Eszeleny Productions' Blog

Szabadság, szeretem!

2009-06-01T18:14:00.031+02:00

Lassan
itt a vakáció ideje, még az olyan elhivatott és korporatív vállalatok esetében is, mint a miénk. (Csapatépítés?) Az idei legnyugodabb programterv - legalább is terepjáró szemmel: Bale, a vad szépség félszigete. Ide megyünk idén is nyaralni, immáron 4. alkalommal.

Még egész fiatal terepjáró voltam, mikor a gazdák lemerészkedtek velem a horvát tengerpartra. Emlékszem, gusztustalan párás meleg volt, mindenhol nyüzsögtek az emberek. Órákig tartott egy parkolóhely megtalálása. Nem látszottak a strandok a napozóktól. Összefoglalva: drámai és nagyon nem nekünk való volt a helyzet. A gazdáné, meg mindezek ellenére állandóan világörökségi helyszíneket szeretett volna látni, de idővel nála is győzött a józanész. Végre kimondtuk: minél távolabb Porectől!

Belevetettük magunkat a kabócáktól hemzsegő törpefenyvesekbe. Pillanatokon belül eltűnt az aszfalt, csak a vakító fehér poros utak és az itt- ott kikandikáló mészkősziklácskák megnyugtató vonala vezetett bennünket. Ha dombra értünk, a távolban feltűnt a gyönyörű tenger, ha völgynek tartottunk, időtlen kőkerítések mentén kerestük tovább a magányt. Vagy másfél órát zötyögtünk így, feledve a városok szörnyű zsúfoltságát, mikor hűvösödni kezdett. A tenger közelében még nyáron is percek alatt lesz hűvös, ilyenkor, mintha nehéz nyomástól szabadulna a természet, egyszerre kezd minden lélegezni, párologni. Mezei virágok és kiégett búzamezők illata önti el a tájat. Később bekapcsolódnak a fenyvesek az illatorgiába. És mire lemegy a nap, édes, meleg, sós tengerillat kúszik be a völgyekbe.

A völgyet és a falut, ahova estére értünk Bale-nak hívták. Csupa fehér kőutcácska és súlyos középkori ház egyvelege volt viszonylag távol a víztől. A falu végén azonban szűk ösvény indult a tenger felé, mely bíztatóan szélesedett ki az első kanyarok után. Vagy 4 kilométer megtétele után ott álltunk a San Polo természetes kemping bejáratánál. 3 napra leköltöztünk az édenbe.

A kemping a természet erőit használva működik. Melegvíz a napkollektorok erejével létezik itt. A falatnyi étterem grillrácson süti a tengeri ínyencségeket. Nincs villany, nincs zenegép. Itt mindenki napkeltével kel és naplementével nyugszik. Nem alakítottak semmit a tájon. A táborozók oda verik sátraikat, állítják lakókocsijaikat, ahol a fák megengedik. A kempingnek nincsenek határai, ha valaki győzi, akár kilométerekre is eltávolodhat a többiektől. A nem kimondott szabályokat automatikusan mindenki betartja. Még a gyerekek és a kutyák is a csend és nyugalom jegyében éldegélnek itt. Vannak olyan családok, akik fél évet is itt töltenek.

Napközben minden a vízben zajlik. Lehet sünt gyűjteni, pemeterákot idomítani. Evezni, szörfözni és természetesen felfedezőset játszani. Este a gyerekek árulják a napi zsákmányt. Ilyenkor lehet begyűjteni egy- egy szép kagylót, vagy sünvázat. A camp étterme egy romtemplom oldalának támaszkodik. Mikor mindenki megnézte a nap legnagyobb műsorszámát, a naplementét, kezdetét veszi a sörözés és a nappal elejtett halak elfogyasztása. 10 órakor már mindenki félájult. Az aktívabbja ilyenkor még búcsúzóul lenyom egy fél órás tollas-partyt, mert itt csak este áll le tökéletesen a szél.

Egy magamfajta terepjáró itt csak éjjel kap munkát, mikor gazdáim felkúsznak a tetősátorba. Ilyenkor lágyan hullámozva elaltatom őket. Cserébe egész éjjel kettesben lehetek a Nagy Vízzel.

A szezonkezdés nehézségeiről

2009-05-16T12:51:00.001+02:00

Végre nyár lett, az aszálynak köszönhetően remek földutak kínálkoznak mindenfelé, erre én megbetegszem. Már-már felbukkanna az első túra lehetősége, mikor a hátsó ajtómra illesztett pótkerék és hi-lift tartó szerkezet évek alatt alattomosan elkezdett munkája beérik. 2 szegecsem kihullott és a hátsó aluminiumlemezem egyszerűen a folyamatos rázkódás következtében szakadásnak indult. Félő, hogy egy nagyobb zökkenés és elhagyom az egész tartót. Így a május első napjait a szerelőnél töltöm, hogy 22.-én elindulhassak a Csesznek Trophy-n.Ha itt felfigyelnek a teljesítményemre, talán elkezdhetem reklámozni a nagy Afrikai Utamat, amiből a gazdák további orvoslásom anyagi fedezetét remélik. Hét végére kikerülök a doktor kezei közül. Archie

ÍGÉRET

2009-04-21T19:20:00.003+02:00

Ígértem képeket és részletes beszámolókat korábbi kalandjainkról.
Legutóbbi és korábbi kalandok itt.

ARCHIE-RÓL ÉS EGYÉB TERVEINKRŐL

2009-04-14T17:31:00.045+02:00

Kedves Kalandortársak!

Miért is ír egy Defender 90 Archie néven blogot a gazdái nevében... Az igazság az, hogy az Eszeleny Production Expedíció-szervező Vállalkozás rám építve szervezett túrákat hírdet, s miután Tőlem is függ, hogy milyen irányban terjeszkedünk, "kezembe" vettem a dolgok irányítását.

Születésem óta, - 2005 novembere- járom a világot. Alig voltam 2 hetes, mikor átruccantunk Afrikába a gazdákkal és a barátaival.

Azt hittem , ezentúl minden telem így telik. Eleinte úgy tűnt, így is lesz. Indultam a BudapestBamako-n, erre az eseményre kaptam egy tetősátrat, mert a gazdák félnek a csúszómászóktól és nem akartak a földön sátorozni. 2,5 literes motorom és pille súlyom (mi 90-es defenderek a homokra születtünk) miatt túl sok változatás nem kellett ahhoz, hogy gond nélkül debütáljak a sivatagban.

Ekkor érlelődött meg a gondolat, hogy többeknek is megmutathatnánk a már általunk felderített részeket, így 2007 telén , a BB3-at kiegészítendő meghírdettünk egy körtúrát Dogon földre, Mali nyugati részébe. Nagyon vártam a feladatot, de hiába a sok reklám, rendkívül kis létszámban akadtak érdeklődők.
Nem kenődtünk el, fél éven keresztül szimatoltunk, más nemzetek utazási ajánlataiból ötletet merítve gondolkodtunk azon, hogyan is tudnánk egyedivé és csábítóvá tenni ajánlatainkat magyarok számára.Tovább bővítendő a kínálatot, még mindig felderítés céljából, újra elmentünk Afrikába. Ezúttal kisebb területet jártunk be (Marokkó, Mauritánia, Szenegál, Mali), viszont sokkal jobban ügyeltünk a részletekre.

Eszeleny 2008 nagyobb térképen való megjelenítése

Ebben a francia Masson házaspár is segítségünkre volt, akik jól ismerték Afrikát és sok érdekességet mutattak. Alaposan bejártuk a már nem létező Parizs -Dakar rallye útvonalát. Pontról pontra feltérképeztük egy eladható, izgalmas és főleg egyedi terepkirándulás helyszíneit, kiépítettük a helyi kapcsolatokat.

Ez volt az az út, amitől végre nagykorú lettem, (tudjátok 100.000 km után mi defik, kievickélünk a garanciális csecsemőlétből). 2008 telére az Eszeleny Production Expedíciószervező Vállalkozás kiadta a "Mali Ínyenceknek" túra tervét. Mire azonban a szervezés stádiumába lépett volna a dolog, az euro-árfolyam változásának köszönhetően teljesen felborultak a piaci viszonyok. Egy nem várt konkurens is színre lépett, így a vállalkozás a gyors mentést megcélozva , drasztikusan változtatott a terveken. Cél olyan közeli, de kalandos, elhagyatott, de nem teljesen izolált európai környezet felfedezése , ami kisebb összegből megvalósítható és a válság idején sem irreális ajánlat. Így valószínű idén a kontinensen maradok. Nekem szerencsére csak kisebb felkészülés kell, többnyire a szűrőimmel és kerekeimmel foglalkozom utak előtt, így a lényegi dolgokban nem változtatunk. Fő, hogy úton legyek! (Na persze szilárd burkolat kizárva! :-))) )

Idén Ukrajna látszik győztesnek: mert olcsó az üzemanyag és közel van, nagyon változatos a terep és 3 nap bőven elegendő a kiszemelt terep bejárásához. Válság ide, vagy oda, szerintem ez is lesz olyan klassz, mint átkelni a Faléme folyón Szenegálba. A válságot eddig csak abban érzem, hogy Európában, annak is a keleti felén fogok csavarogni.

A részletes programmal és korábbi kalandok kedvcsináló képeivel hamarosan jelentkezem. Üdv: Archie

ARCHIE-RÓL

2009-04-03T14:10:00.004+02:00

Ezen a szép tavaszi napon megszületett Archie Eszelény Naplója, aki egy teljesen kockaformájú, de annál kevésbé sablonos kalandokat kereső Land Rover. ( A Verdák fanok helyzeti elönyben :) )

A továbbiakban az ő gondolataival és terveivel ismerkedhet meg a nyájas olvasó, remélvén, hogy a mindenkiben valhol szunnyadó kalandor e sorokat olvasva a felszínre tör, és Archie társakra talál kalandjaihoz bennük.

Akiben pedig még túl mélyen lapul a vágy, hogy személyesen Archie társává váljon a végtelen Szahara homokdűnéi között, vagy a maláj dzsungel fullasztó félhomályában, esetleg az amazóniai esőerdoben, a Kárpátok bércei között, vagy a benini tengerparton, Dogonföld mesebeli sziklafala alatt, az is kedvet kaphat egy kis virtuális felfedezősdihez és értékes hozzászólásaival segítheti hősünket, de legalábbis jól szórakozhat.

A Szerk